Edit Anna Lukács - ELTE BTK disszertációk

Doktori disszertáció
Edit Anna Lukács :
La métaphore de la sphère dans les œuvres d’Alain de Lille,
Jean de Meun et Vincent de Beauvais
2008

Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészetttudományi Kar
Irodalomtudományi Doktori Iskola. Vezetője: Prof. Dr. Kenyeres Zoltán, egyetemi tanár
Francia irodalom program. Vezetője: Dr. Maár Judit, egyetemi docens
A francia irodalom a középkor és a reneszánsz idején. Vezetője: Szabics Imre, egyetemi
tanár
Edit Anna Lukács: La métaphore de la sphère dans les œuvres d’Alain de Lille, Jean
de Meun et Vincent de Beauvais. Entre littérature et philosophie (A gömb metafora
Alanus ab Insulis, Jean de Meung és Vincentius Bellovacensis műveiben. Az irodalom
és a filozófia határán).
Témavezető: Szabics Imre, egyetemi tanár
Bizottság:
Elnök:
Belső bíráló:
Külső bíráló:
Titkár:
Bizottsági tag:
Póttag:
Póttag:
2008. február 28.

Szüleimnek
À mes parents

4
Összefoglaló áttekintés
Disszertációm három különböző, XII-XIII. századi francia szerző műveit térképezi fel
ugyanazon metafora szempontjából. Kiindulópontul J.L. Borges „La esfera de Pascal”
(Pascal gömbje) című esszéje szolgált, amely vázolja a merev szerkezetű metafora – „Deus
est sphaera cuius centrum ubique, circumferentia nusquam” – történetét. A három szerző
kiválasztásánál a fő szempont a sokszínűség, a műfajbeli változatosság volt: Alanus ab
Insulis teológiai szerzőként (Sermo de sphaera intelligibili, Regulae theologicae), Jean de
Meun a szerelmi költészet megtestesítőjeként (Rózsa-regény), míg Vincentius
Bellovacensis az enciklopedikus műfaj írójaként (Speculum maius) jelenik meg. Közös
jellemzőjük, és egyben disszertációm fő szempontja, hogy mindnyájan beépítették
műveikbe vagy fogalmi rendszerükbe a gömb metaforát. A filológiai megközelítések
helyett, melyek nagyon kevés eredményt értek el a XX. század folyamán, formai és tartalmi
analízist alkalmaztam, elkülönítve így a filozófia és az irodalom területét (Georges Poulet
módszerével ellentétben).
Az első rész a műfaji sajátosságok felszámlálására, összehasonlítására alapoztam.
Ennek a résznek a legérdekesebb eleme Alanus ab Insulis Sermo de sphaera intellibilije,
amely egy ellentmondásos struktúrán nyugszik: bár egy prédikációról van szó, témája, a
gömb metafora, filozófiai jellegű és tartalmú. Alanus az ellentmondást az értelemre
fektetett hangsúllyal ellensúlyozza, amely a mű morális tanulságának forrásává válik. Jean
de Meung esetében a Rózsa-regény két szerzője közötti különbséget elemeztem, illetve a
meungi rész enciklopédikus sajátosságainak vizsgálatát végeztem el. Vincentius
Bellovacensis esetében a Speculum maius bevezető fejezetét, az ún. Libellus apologeticust
fogalmaira szorítkoztam, melyek irodalmibbnak bizonyultak, semmint azt a műfajból
kiindulva feltételezni lehetne.
A második rész a szövegek retorikai, lírai eszközeit elemzi. Itt a leggazdagabb
kutatási terület a Rózsa-regény: az allegorikus keret, annak változásai egyik résztől a
másikig, a mítoszok, az antik bölcsesség felhasználása, a metaforák megjelenése a

5
tudományos jellegű részekben voltak elemzésünk tárgyai. Alanus ab Insulis esetében az
Aeternitas allegóriáját, a Regulae caelestis iuris logikus felépítésébe rejtett retorikai
elemeket térképeztem fel. Vincentius Bellovacensis művében a gömb metafora két
teológiai tartalmú fejezetben jelenik meg: a Speculum naturale negyedik és a Speculum
historiale első fejezetében a filozófusok idézeteinek szánt részben. A metaforikus nyelvezet
mindkét részben jelen van a negatív teológia parallelizmusaiban, metaforikus túlzásaiban.
A lírai nyelvezet tehát mindegyik műben megjelenik, és mintegy felkészít a gömb metafora
megjelenésére, amely ugyanakkor hapax legomenonként, egyedülálló geometriai
metaforaként illeszkedik a szövegekbe.
A harmadik rész a gömb metafora természethez való kapcsolódását vizsgálja. Ebben
a kontextusban Alanus ab Insulis Sermo de sphaera intelligibili című műve játszik fontos
szerepet, amennyiben a gömb alak nem csak Istenre vonatkozik, hanem a szerző a teljes
valóságot ennek a formának a segítségével írja le, így az univerzumot is. A Rózsa-
regényből a kerek kert leírása nyújtott alapot ahhoz, hogy megállapítsuk: a gömb, a kerek
forma több ponton jelen van e két szerző művében, és nem pusztán az isteni kiváltság jele.
A negyedik, utolsó részben vállalkoztam a metafora referenciájának elemzésére, a
filozófiai vonatkozásnak az áttekintésére. Különös figyelmet fordítottam a végtelennek a
metaforában való megjelenésére. A tartalmat nem pusztán a formulában próbáltam
megragadni, hanem annak apró változásaiban, a szerzőktől eredő egyedi hozzájárulásokban
és elhagyásokban a „kanonizált” változathoz képest. Megállapítottuk, hogy az Alanus ab
Insulisnál megjelenő ’intelligibilis’ jelző nem hordoz önmagában jelentést, hanem az a
művek fogalmi rendszerétől függ, és így nincs szükség filológiai magyarázatra sem. Jean de
Meungnél a ’csodálatos’ jelző a szerző személyes hozzájárulása a metafora általában véve
is leglírikusabb változatához. Vincentius Bellovacensis esetében az enciklopédikus
felsorolás nem nagy teret enged a jelentés kibontásának, a Speculum maius népnyelvű
fordításai azonban széles választékkal szolgálnak a változások megfigyeléséhez. A Jean de
Vignay készítette Speculum historiale fordításában a metafora második részének
átalakítását figyelhetjük meg, amelyet filozófiai magyarázattal egészítettem ki, míg a